Aki
megfogta a napot
Írta:
Kovács L. István
Nagydarab, erős ember volt. Két
lányt neveltek a feleségével, szerette őket, büszke volt rájuk, de szíve mélyén
jobban örült volna, ha legalább egy fia születik. Tovább vihette volna a nevét
és a szakmát is, hiszen kovácsnak lenni nehéz, de szép és jó! Sok mindenhez
kell érteni faluhelyen, hiszen hozzá visznek minden javítani valót, késélezéstől
a ló patkolásig, kapa készítésétől a vaskapuig. A lányok már nem voltak otthon, a vejek városi
gyerekek lévén nem akartak falusi kovácsok, lenni.
Egy segéd szédelgett körülötte,
amolyan nemtörődöm gyerek, szülei elzüllöttek nem törődtek a gyerekkel.
Kimaradt az iskolából, tizenhat évesen a hatodikig sikerült eljutnia. Sajnálta,
hát fölfogadta mindenesnek, és etette meg némi pénzt is adott neki.
Minden
reggel korán kelt, fél ötkor ébredt, óra nélkül, percre pontosan. Már
megszokta. Ellátta a jószágokat, két hízót, csirkéket, volt vagy ötven belőlük
és a más szárnyasok is, és néhány nyúl. Fél hatkor már a műhelyben serénykedett,
rakta a tüzet és készítette elő a napi munkához szükséges dolgokat.
A
gyerekkel mindig hadban állt, mert soha sem tudott időben oda érni, nem félhatra,
mint ő, de még a hatórás nyitást is sokszor lekéste.
Nem lesz belőled így semmi gyerekem,
napszámosnak sem kellesz, ha mindig mindenhonnan elkésel. A szakmát is nehezen
tanulod, ki lesz a kovács, ha én már nem bírom?!
Mester úr, nem tehetek róla, otthon a
részeg apám még dolgoztat késő estig, és mikor lefekszem is ott ordítozik, nem
tudok aludni eleget.
Na,
jól van, majd megnézzük, mit tehetünk.
Most fogjuk meg a napot!
Nem
értette a legény, mit akar mondani ezzel a mester, de tette, amit mondott neki.
Eltelt ez a nap is, haza mentek, a kovácsnak csak pár lépést kellett tenni,
hiszen a műhely a portához tartozott.
Délután
megint elvégzett a házkörül, majd pihenni tért, ilyenkor beszélte meg a
feleségével a napi dolgokat, mi volt az asszony munkahelyén és mi történt a
kovácsműhelyben.
Te
mama, itt van ez a gyerek, nem tudnánk ide venni magunk mellé valahogyan? Úgyis
enni is itt eszik velem, csak aludni jár haza, de otthon üldözi az apja. Még
jó, hogy nem szokott rá a kocsmázásra ő is.
Te
mondod, hogy nem sok hasznát vetted eddig, mégis ide vennéd?
Adjunk
neki egy esélyt, hátha ember lenne belőle, a kis konyhát már úgysem használjuk,
gondoltam átengedjük neki ideiglenesen, aztán meglátjuk.
Jól
van papa, a te felelősségedre.
Másnap
közölte a fiúval az elképzelésüket, örült és oda költözött a legény.
De
itt, most már mától jól meg kell fognod a napot fiam!
Azt,
hogy érti mester úr?
Úgy fiam, hogy nincs lazsálás, időben
kelünk, dolgozunk, és időben fekszünk, fizetséget csak a munkáért kapunk,
megélni meg csak a fizetségből tudunk. Aki csak el van egész nap, kiszalajtja
kezéből a lehetőségeket, az nem érdemli meg a betevőt sem. Neked meg, még
ráadásul tanulnod is kell, el kell végezned az általános iskolát, utána a szakmát
is rendesen, iskolában is tanulnod kell, a gyakorlatot itt szerzed meg, vagy már
most, mehetsz a vakvilágba.
Hát
akkor mester uram, fogjuk meg azt a napot, ki ne csússzon a kezünk közül!
2015-12-15
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése