Ajtóban

Ajtóban

Írta: Kovács L. István

Kopott ajtó mögött sötét magány,

csak a nincs, kopog a szobák falán,

talán már az Úr is elfelejtett,

úgy beengednék egy boldog percet.

Nyitott ajtóval hiába, várom,

csak szú perceg az ajtófélfákon,

már a madár is másfelé repül,

az egér is templomba menekül.

Az ember bírja még türelemmel,

Isten felvértezte őt reménnyel,

de a remény is fogytán lesz lassan,

és az ajtóra újabb rés roppan.

2016. augusztus 16.

Tiszakécske