Villamos

Villamos

Írta: Kovács L. István

A villamosra vártam éppen,

mikor megjelentél Te a képben.

Szívolvasztó mosollyal néztél rám,

csak remegett a térdem és a szám,

szólni akartam, de csak mosoly lett,

e kábulatba villamos érkezett.

Mi történt?- nem emlékezem,

megérkezett a szerelem,

úgy néztünk egymás szemébe,

mint napraforgók az égre,

s míg kezem kereste kezed,

halkan suttogtam a neved.

Gergő, Gabi, Gabi, Gergő,

csattogja a villamos kerék,

boldogság  jött rajta felénk,

sugárzó arcunk szélvédőn csillog,

tudatjuk, mindkettőnk boldog.

Gabi, Gergő!

Boldogságtok legyen hosszú,

s ne takarja bánat felhő.

2016. augusztus 2.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata