Balatonnál

Balatonnál

Írta: Kovács L. István

A Balaton még ringatja selymes vizét,

még szánkban érezzük a nyár minden ízét,

de a blézert már összehúzza a hajnal,

ha sétálni indulunk, még álmos arccal.

Megpihenni hátad egy platánnak veted,

vagy  egy kőről túloldalra réved szemed,

arra hol húzódnak  Badacsony hegyei,

nézed a vizet s hűséget fogadsz neki.

A part fáin már sárgulnak a levelek,

lassan ősz lesz, majd pára száll a víz felett,

mintha menyasszonyi fátyol lenne rajta,

hogy selymes orcáját kicsit betakarja.

Ha jég öleli, mintha kedvese lenne,

vagy csillogó hópihék fürdenek benne,

nem hagyod magára a jég és hó alatt,

jeges, de benne fürdik minden gondolat.

Unalmas szobafogság nem neked való,

bár lépteid alatt, frissen ropog a hó,

meglátogatod teszel néha egy sétát,

így simogatod, így őrzöd téli álmát.

2016. augusztus 15.

Tiszakécske