Séta a
havon
Írta: Kovács L. István
Csend
van, mély, tiszta csend,
vakít a
fehérség ,
s az
erdő didereg.
Fenyők
árnyaival,
Nap
játszik a havon,
mint
orgonasípon.
Messzire
elnyújtva,
domb lankás
oldalán,
és közé
szikrát szór.
Milliom
csillagot,
mintha tenor
s szoprán,
feleselne
némán.
És e téli
tájba’
az erdő
királya,
sétál a
friss havon.
2016.
augusztus 9.
Tiszakécske
Kép: Elisabeth Horváth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése