Lépcsőn
Írta: Kovács L. István
Csak
leülök ide melléd, és csendben leszek.
Ha úgy gondold,
nyugodtan hajtsd vállamra fejed,
hallgathatunk
együtt, vagy kitárhatod szíved.
Mi van
veled, volt ki magányod megérezte,
mostanság,
hogy vagy? Valaki megkérdezte.
Vagy
csak a közös képek miatt ült le bárki,
kitudja
visznek e, meddig lehet itt látni.
Van kinek
útjában leszel, üldögélj bárhol,
időnként
elkapja az urakat a mámor,
módot
keresnek, hogy megszabadulni tőled,
miként
lehet, titkon elméleteket szőnek.
Emlékszel
Horger Antalra, ki eltanácsolt?
Szinte
nem változott semmi, most is van néhány,
némelyikből
miniszter lett, másból meg dékán.
De, azt
mondtam csendben leszek, mégis jár a szám,
s Te,
csak nézed a vizet, mint régóta némán…
2016.
augusztus 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése