Havas út

Havas út

Írta: Kovács L. István

A hópaplan alatt földút szalad tova,

viszi az utazót ki tudja hova.

Mellette itt- ott apró tanyák állnak,

éji szállást adva  az utak vándorának.

Pislákol a Nap is hálni indul éppen,

árnyát nyújtva lépked hószín tengerében.

Halott levelekkel játszik a vad szél,

fagyos hegedűje dermedt hangon zenél.

Csend karol hidegbe hosszú, esti sétán,

Az élő most elpilled végre a hajlékán.

Vidám odabent a vén kemencepadka,

árnyat vet felette hangtalan a gyertya.

Nem alszanak, még olvasnak a házban,

szép tanítás,  hit van az öreg Bibliában.

Odakünn a tél még javában kesereg,

szeretetet szórt szét a kályhameleg.

2016. augusztus 23.

Tiszakécske

Kép: Kövér Jenő