...mint a kő

…mint a kő

Írta: Kovács L. István

A folyó, a fák a természet csodái,

az elsuhanó madár, vagy hal a vízben,

mindet Isten teremtette jókedvében.

És itt az ember, a csúcs a tökéletes,

mert  az Úrnak  képére teremtetett.

Fáradhatatlan épít, csodákat alkot,

miközben maga ellen vívja a harcot.

Egyik kezünkkel valamit jobbítunk éppen,

a másikkal „kardunkat” szorítjuk bőszen,

erdőt írtunk betonnak miből nincs levegő,

helyén város épül, pedig van sok üres legelő.

Kémiát küldünk hová kasza is elég,

vagy legelhetne, nyáj miből lenne ebéd.

Árokba taszítjuk, ki útszélén térdel,

torkának esünk, ki jön másféle hittel.

Nehéz keresztet cipel mindenki a vállán,

saját ostora csattan görnyedő hátán,

ha bőrünk reped, a fájdalom tán jóleső,

nem tanulunk semmit, fejünk kemény, mint a kő.

Tényleg mi vagyunk a csúcs a tökéletes?

Azt hiszem, hogy itt valami tévedés lesz.

2016. augusztus 3.

Tiszakécske