Hová lett az erdő

Hová lett az erdő

Írta: Kovács L István

Bánatosan nézem a hegyoldalt,

bokrok, cserjék, aljnövényzet,

összekapaszkodott kuszasága,

sehol egy csapás, vagy ösvény.

Csend, körben csak mély hallgatás,

nem zeng a kakukk, fenyőrigó sem pityeg,

harkály nem vizsgálódik, a nincs fa oldalán,

zászlósfarkú mókus is kitudja, merre jár.

Egykor óriás szálfenyők, tölgyek,

bükkök és gyertyánok álltak büszkén,

szerető öleléssel tekintettek a völgyre,

és összesúgtak az alattuk sétálók fölött.

Ma nincs erdő, hová lettek a büszke óriások?

Láncfűrészek hada bömbölve, mart a törzsbe,

repült a forgács, ők nagy robajjal dőltek a földre,

pusztult az erdő, meghaltak a fák.

Mikor a kopaszra nyírt fejre sörte nő,

most úgy néz ki az oldal, a hegytető.

Szomorúan nézem a kedves tájat,

vajon mikor kapja vissza a fákat.

Mikor lesz a cserjékből újra erdő,

hány évtized, míg a kuszaságból felnő.

Mint én, látja e még valaki olyan szépnek,

lesz e benne, egyszer, valamikor élet?

Hová lett a szeretett erdő, a büszke fák,

együtt nőttünk, de veletek halt az ifjúság.

Gyászolok, meghalt a lelkem egy darabja,

ez a pusztítás az értelmet meghaladja.

2019. május 14.

Tiszakécske