Putnok-
Királd-Eger vasút
Írta: Kovács L István
Romos
állomás, sehová tartó sínek,
még
állják az időt, de már minek?
Messze
futott egykor, szép tájakon járt,
Putnoktól,
Egerig néha meg-megállt,
Hegyen-völgyön
pöfögött,
az utas a
tájban gyönyörködött.
Rég
utaztam rajta, lehúztam az ablakot,
kihajolva
néztem az erdőt, patakot,
itt-ott érintettem
egy ágat,oly közel hajolt,
a kis
vonat alattuk, közöttük zakatolt.
Voltak
utasok, iskolások, munkások, turisták,
okos
emberek egy vonallal áthúzták.
Tán sosem
volt értelem,
a semmibe
fut életünk,
mint
vonat nélküli sínek,
melyek
nem találkoznak,
mert
nincs az a végtelen,
hol
egymásra lel ész és értelem.
A sínek
csak futnak tovább,
közöttük
akác nő és vadvirág,
nem tudja
senki honnan, hová tart,
túllépte
a kor, az idő foga belemart,
a vasat
is megeszi az enyészet,
lassan győz
felette a természet.
2019.
május 16.
Tiszakécske
Kép: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése