Törésvonal

Törésvonal

Írta: Kovács L István

Néha van, hogy hallgatni kell,

alkut kötni magunkkal, vagy az ördöggel.

Van, hogy üvölteni kéne, de nem lehet,

csak vajúdnak, de nem szülnek a hegyek.

Emészti magát, tűri sorsát az ember,

a szép szó az értelem, ma életlen fegyver.

Magasra hágott a gőg,  „gyilkos” az ösztön,

eltiporni mind, aki bátor, aki szembe jön.

Kapitány úr! Zátony felé tartunk, nem bírja a hajó,

de túl magas a híd nem hallatszik föl a szó…

Ahogy kettétört hajó hánykódik a tengeren,

egymást hibáztatják a matrózok a fedélzeten.

Még távolodik a két rész, egyre nő a távolság,

de egyszer fordul a szél, és fordítja a vitorlát.

A sodrásban egymásra találnak a felek,

hisz tudják, menekülni csak egy irányba lehet.

Kiegyeznek, megértik végre, nem ők a hibásak,

és felmondanak a kormányos-kapitánynak.

2019. május 20.

Tiszakécske