Plátói…
Írta: Kovács L István
Nem
tudod miért, de benned él,
még
nem láttad, mégis vele lennél,
gondolatod
mindig körötte forog,
de
a sors neki is, neked is, mást adott.
Nehéz
álmok, vágyak, de miért,
illúziót
kergetsz, mit utol nem érsz,
bíborra
festett hajnali felhőkbe,
képzeled
alakját, arcát keresed.
De
a látomást elfújja a szél,
mire
a nap lassan a zenitre ér,
sóhajtva
mész a dolgod után,
valahogy
eltelt a nap a délután.
Eljött
az este vele a szenvedély,
a
plátói érzelmek a képzelt tökély,
a
testi szépség, az isteni rend,
de
lépcső nincs, mely hozzá vezet.
2019.
május 29.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése