Vetés

Vetés

Írta: Kovács L István

Nem vagyok egyedül,

velem van a csend, a könyv,

egy vén eperfa, a kezemen pihenő lepke,

utazom, a könyv elvisz messze- messze.

A betűk hullámain ringatózva,

közelebb jön a messzeség,

bennem egyre tágul a világ,

ahogy szirmait bontja hajamban a virág.

Mint a földbe vetett magból

kikelő kalászban érik a termés,

sorok között gyűlik sok apró öröm,

magamban e sorokat kévébe kötöm.

Ősszel az arató elteszi a termést,

bezárom könyvem, újat kezdek,

hogy arathasson a gazda is újra vet,

éhes elmém talajába, én is újat vetek.

2019. április 17.

Tiszakécske

Kép: Hinrichffy Kata