Ládák és polcok

Ládák és polcok

Írta: Kovács István

Egy nagy ládában

cipeljük magunkkal a múltat.

Kidobni őket nem lehet,

életünk részei voltak.

Az emlékeket szelektálni

lehet, de feledni nem,

mert ott hátul a kis polcon,

minden- minden ott pihen.

A jelenünk?

Az egy kisebb láda.

Teteje soha nincs zárva,

Rendezkedünk mindig benne,

bár szinte hiába.

Mert a mát holnap át tesszük,

a „múlt” feliratú ládába.

És a holnap?

Egy kicsinyke doboz,

inkább csak egy zárt boríték.

Tervek vannak benne,

vágyak és titkok,

ezért ők a holnapok.

Reggelente,

ahogy nyílnak a borítékok,

lassan fogynak a holnapok,

rájövünk, már mi is múlt vagyunk.

És ha az utolsó láda is bezárul,

talán emlékei leszünk valakinek,

a polcon, ott, leghátul!

2014-10-16

Tiszakécske