Ah, emberek

Ah, emberek

Írta: Kovács István

Ah, ember!

Szeretnék még játszani,

És boldognak látszani.

Önfeledten fogni a kezed,

És még sokáig sétálni veled.

Szeretnék szagolni sok virágot,

Magamhoz ölelni a világot.

Szeretnék sok mosolyt látni

Megfáradt, elgyötört arcokon,

S túl lenni, fölösleges, ádáz harcokon.

Szeretném, ha békesség jönne a földre,

S virág teremne minden ökölbe.

Ha a tankok ekét vontatnának,

Halált többé nem ontanának.

Szeretnék békében élni,

Az utcán sohasem félni.

Hogy fölrobban egy kuka,

Kirakat vagy autó.

Ó mond vajon ez kinek, s mire jó?

Miért csak pusztába kiáltott a szó?

Miért nem felfogható?

Hol vannak a fülek, mik a sikolyt hallanák?

 Hol az ész, az értelem, hogy fölfoghatnák?

És elfogyott már minden érzelem?

Kérdezem, mert ezt meg, nem érthetem!

***

Ah, emberek!

Szeretnék még játszani,

És boldognak, nem csak látszani.

2014-10-17

Tiszakécske