Kidobott szív

Kidobott szív

Írta: Kovács István

Csend honol, kihalt a táj.

Sötét az éjszaka, titkokra vár,

A felhők közül, csillagok mögül,

Elő bukdácsol a hold,

Gyér fényével keres, kutat,

Hátha meglát valahol.

Szomorúfűz lombja rejteget,

Huncut holdnak ezüstfénye be- beles,

Ki lesi a féltett titkot,

Hogy a fába késsel írok.

Oda vésem nevedet,

Ő is őrizze az emlékedet,

Hogy én nagyon szerettelek.

De kidobtad a szívemet,

Elloptál egy életet,

Már csak zombi vagyok, nélküled.

2014-10-27

Tiszakécske