A Fa

A Fa

(képhez írott)

Írta: Kovács István

A parton áll, egymagában,

Napfényben vagy holdsugárban,

Téphetik zord szelek,

Árnyékot vethetnek rá fekete fellegek,

De simíthatja lágy szellő,

És fürdetheti langy eső,

Ő áll büszke daccal,

Duzzad benne az őserő,

Körötte friss, jó illatú a levegő,

S ha átöleled, magadba szívod illatát,

Szereteted úgy köszöni meg,

Hogy megnyugtatja lelkedet.

Energiával tölt fel,

Árnyékával ő is átölel,

Nem kérdez, de meghallgat,

S hűen őrzi titkodat!

2014-10-18

Tiszakécske