Gyertyafénynél
Írta: Kovács István
Gyertyát gyújtottam az asztalon,
Körül vesz a csend, a nyugalom,
Szememet lassan behunyom,
Kizárom a zajos külvilágot,
Ma csak nálad járok.
Bár pihenni tért a szíved,
De emléked örök,
Én vigyázom álmod,
És minden mit adtál, köszönök.
Gyertyát gyújtottam érted,
S a táncolólángba nézek,
Elő bújnak a szép emlékek.
Szépek, mert csúnya nem is volt,
Közénk nem esett soha folt.
Ahogy múlik rajtam az idő,
Egyre többet gondolok rád.
Vajon milyen életed van odaát?
Biztosan szép lehet,
Hisz őriz, éltet az emlékezet.
Lassan ballagok a létem útján,
Majd valamikor a tóhoz érek,
Ahol a fekete révész értem evez már,
Csónakja lassan a fövenyre fut,
Nekem már csak a harangszó jut.
Betakar a ködös félhomály,
S néhai létem emlék lesz már,
És veled Én is ott leszek,
Ahová visz majd az emlékezet!
2014-11-01
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése