Jégbe zárt sóhajok
S Baranyák
Ági képéhez
Írta: Kovács István
Elmúlt a nyár,
Az ősz is messze jár,
S az idő télbe fordult,
A kis patakon jég csikordul.
Kopasz ágak között,
Mint jégbe zárt sóhajok,
Oly halkan szól a szél fuvolája,
Sóhajában milliárdnyi hópehely,
Lassan kavarogva, táncát járja.
S a hópaplan,
Rátelepszik fűre, fára.
Jeges csend ült a tájra,
Fák sóhaját magába zárta!
Az ágon madár sem rebben,
Minden oly nyugodt a csendben,
Nincsen életjel sehol,
Csak,
a jeges szél dalol.
2014-10-24
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése