Erdőben

Erdőben

Írta: Kovács István

Az erdőben sétálok,

távol a világ zajától,

friss levegőre vágyom.

A fák közé.

Gyönyörködöm a látványban.

A felhők közül kileső napfény,

mint orgonasípok oszlopai,

úgy tör be a lombok közé.

S a szellő mozgatta ágak között,

játszik néma szimfóniát.

Ezen a helyen a fenyő az úr.

de mint egy bölcs remete,

hatalmas öreg tölgy áll,

s nyújtja ágait az ég felé.

Mesébe illő a kép,

itt megnyugszik a lélek,

és feltöltődik az ember.

Olyan ez az érzés

mint szomjazónak a víz,

éhezőnek egy darab kenyér.

Mókusok vörös bundája villan,

játszanak,

az ágak között kergetőznek.

Harkály kopácsol valahol,

s gerle búgja dalát.

Ez egy másik, egy nyugodtabb világ.

2014-11-15

Tiszakécske