Vadvirág

Vadvirág

Írta Kovács István

…áll az útszélén,

még alig múlt tizenhét,

szívében keserűség,

szemében megtört fény,

hajában kis vadvirág.

Olyan szép mint a táj,

amelyben áll,

rivaldafényt ígértek neki

de szirmait, most por lepi

szegény kis vadvirág.

Táncolni hívta a „barátja”,

de elárulta őt,

valamit tettek az italába

attól lett kába,

és kivitték hátra,

hol autó várta,

szegény kis vadvirág.

Most itt áll az útszéli porba

kezével integet,

felmutat egy jelet,

s nem érti soha meg,

ilyet egy „barát”, hogy tehet,

szegény kis vadvirág.

Néhány hét eltelik,

s vadvirág ott fekszik,

az útszéli porba,

letörve, összetiporva,

szirmai nincsenek,

és már nem integet,

szegény kis vadvirág.

Rivalda fényei,

a rendőrség villogó kékjei,

de szeme már fénytelen,

meglátni képtelen,

óh, szegény kis vadvirág.

2014-11-22

Tiszakécske