Ma még
Írta:
Kovács István
Mint kalitkába zárt sólyom,
az emberek lelkében
úgy,
gubbaszt a szabadság vágy.
Lebbentené szárnyát,
de szűk a kalit.
Nincs ki a szabadságnak ajtót nyit.
Egy csendben szunnyadó
nagyot rúg, s szétesik a kalit.
Fel kiáltott, s hangját
messzire vitte az éter.
S gyűlt a terekre oly sok ember.
A tömeg, hullámzik mint a tenger,
mely gályát borítna fel.
S mint tajték a sziklán,
hangjuk csattog a falakon,
takarodjon e bűnös, rabló hatalom.
Nem szeretünk már félni.
Békében szeretnénk élni.
Szeretnénk itthon Magyarnak lenni.
Nyitott tenyérrel, barátként jövünk,
tiszta a szívünk, s ma még csak kérünk.
És egyre kevésbé félünk.
De holnap…
2014-11-25
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése