Pohár
alján
Írta:
Kovács L. István
A hiábavaló elrontott életed,
egy ivóban, pohár fenekén keresed,
már régóta alkohol rabjaként élsz,
legjobban a józan önmagadtól félsz,
elvesztél, már nincs benned erő felállni,
a józanság elől fogsz mindig bujkálni.
Elalszol, démonok, rémálmok gyötörnek,
feletted fekete madarak köröznek.
Soha sem tudod, hogy hol ér az éjszaka,
és ha elalszol, ébredsz-e még holnapra.
Eltorzult arccal magadban ülsz egy bárban,
van még egy adag mámor a pohárban,
már nem hiányzik, de lassan elkortyolod,
és az üres poharad alját bámulod.
Záróra, szól a csapos, innen menned kell,
újra jössz, ha démonaid nem visznek el.
egy ivóban, pohár fenekén keresed,
már régóta alkohol rabjaként élsz,
legjobban a józan önmagadtól félsz,
elvesztél, már nincs benned erő felállni,
a józanság elől fogsz mindig bujkálni.
Elalszol, démonok, rémálmok gyötörnek,
feletted fekete madarak köröznek.
Soha sem tudod, hogy hol ér az éjszaka,
és ha elalszol, ébredsz-e még holnapra.
Eltorzult arccal magadban ülsz egy bárban,
van még egy adag mámor a pohárban,
már nem hiányzik, de lassan elkortyolod,
és az üres poharad alját bámulod.
Záróra, szól a csapos, innen menned kell,
újra jössz, ha démonaid nem visznek el.
2015-11-29
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése