Székelyföld

Székelyföld

Írta: Kovács L István

Magyar és Magyar közé nem kell határ.

Trianon óta mély, fájó az a sebhely,

hogy, mint vércsíkot, határt húztak,

hogy testvértől, testvért válasszon el.

De mint a víz, mely sziklába, lassan, de medret váj,

s mint cseppből patak, majd folyó a tengerhez,

úgy a vér, a bíborfolyó,  övéihez visszatalál.

Ahogy elemek dacolva egymással küzdenek,

mert a vér szava szent, el nem nyomható,

úgy keresik és találnak egymásra a testvéri kezek.

És egyre többen, átnyúlva határok felett,

találkoznak, testvérek, barátok, rokonok,

létrejön testvérvárosi, baráti egyesület.

Ápolni régi korok, nagy idők hagyományait,

kultúra, néprajz, kirándulás, disznótor, látogatás,

oda – vissza, fogadják egymás adományait.

Nem lehet örökké láncon tartani egy népet,

a sasnak is kinő tolla, mit kitéptek szárnyából,

Óh, Székelyföld, lehet-e nem szeretni téged.

Trianon törte szárnyaknak gyógyulnak sebei,

szeretjük a hazát, lassan elvásnak láncaink,

büszkén vagyunk, Székelyföld szerelmesei.

2017. március 6.

Tiszakécske