Ha nem
értesz…
Írta: Kovács L István
Mondják
a magányos nőktől nem kell félni,
ők
tudnak titokban, befelé sírva élni.
Pedig
nyílhatnának még, mint tavaszi virágok,
ha, nem
dédelgetnének egy letűnt világot.
Simogatják
múltjuk porlepte álmait,
pedig a
boldogság nekik is kitárja szárnyait.
Vagy
mégis, talán érdemes félni?
Ha
lobban a tűz, ők nagyon tudnak égni,
perzselni,
mint sivatagot a forró nyári nap.
Imádd! Vagy ne hívd ki magad ellen sorsodat.
A magányos
nő, nem kér és nem ad,
de, ha
kihívtad, követel és magával ragad.
De
miért magányos, ha lehetne tavaszi virág,
miért
omlott össze körötte a világ?
Szívének
ajtaján rozsdás a pánt és a lakat,
valaki becsapta
az ajtót, eldobta a kulcsokat.
Ha nem értesz,
hozzá ne piszkáld a zárat,
lelkében,
ne legyen nagyobb a magány és a bánat.
2017.
március 4.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése