Az én
apukám
Írta: Kovács L István
Az én
apukám ritkán fáradt,
szeret
engem s az anyukámat.
Sokat
dolgozik, de ha haza ér,
puszit
ad, ülj mellém, arra kér.
Meséld
el szépen a napod,
mi volt
oviban, mit csináltatok?
Figyel,
mosolyog, míg csacsogok,
néha
kérdez, csodálkozik,
hogy
milyen ügyesek vagyunk,
az
oviban mennyit tanulunk.
Majd játszik
velem, rajzolunk, nevetünk,
utána
fürödni megyünk.
A
szobában mesét olvas nekem,
míg
álomra hajlik fejem.
2017.
március 2.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése