Feledhetetlen
Írta: Kovács L István
Nem
is tudod, hányszor nyitok be halkan a szobádba.
Oly
finoman, hogy semmi nem nyikordul, a levegő sem moccan. Nem baj,
ha
nem veszed észre, elég, ha látlak. Különös érzés lesz úrrá rajtam és bennem.
Még
halkan szuszogsz, talán álmodsz is valami kellemeset. Hagyom nem zavarlak.
Néha
az elérhetetlen olyan, mint valami jóra vágyni, de nem vesszük meg.
Jól
esik nézegetni, álmodni róla, hogy ott van a polcon, csak érte kéne nyúlni.
De
mégsem, mi van, ha a képzelet, az illúzió hirtelen megszűnik.
Ha
a valóság nem olyan lesz, amire számítunk, és nem tölti be az űrt belül.
Nézlek,
kicsit mosolygok, hangtalanul suttogom „ma még jövök”.
Ahogy
jöttem kimegyek és az ajtót magamra zárom,
de
az érzés marad, már feledhetetlen vagy.
2017.
március 22.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése