Valahonnan,
valahová…
Írta: Kovács L István
Nem
tudom honnan indultam,
s nem
érdekel hová érkezem,
csak
megyek tovább, lépkedek.
Magam
vagyok magamnak az út,
békét
keresek nem háborút.
Nincs
múlt, nincs jövő, csak a pillanat,
a
jelen, mi itt és most magával ragad.
Nézem a
tájat az élő képeket,
élvezem
az arcomba hulló esőcseppeket.
Átélem
a napsütést, a szelet, ahogy játszik,
és a friss
tavaszt mikor kivirágzik.
Minden
lépésem távozás és érkezés,
és
minden percem egy új bekezdés…
2017.
március 19.
Tiszakécske
Kép: Hainrichffy Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése