Régen élet volt...

Régen élet volt…

Írt: Kovács L István

Leszolgálta idejét, obsitot kapott,

mint szükségtelent mindenki  elhagyott.

Kerekét nem hajtja víz, korhadt már fája,

iszapban áll, örökre elhalt nyikorgása.

Régen élet volt, most csend van körülötte,

már szú sem percegi az időt benne,

a fának és életének javát, ő is rég megette.

A szél ki-be szaladgál, törött ablakán,

rozsda ette lakat lóg, vásott ajtaján.

Így múlik el csendben minden,

maga után hagy, egy rozzant emléket,

mit lassan visszavesz a természet.

2017. március 9.

Tiszakécske

Kép: Kovács Emil Lajos