Csak a hajad lett ősz…
Írta:
Kovács L István
Néhai ifjúságod ráncaidban pihen,
ősz hajad, mint fehér selyem libben,
talán néha egy kicsit remeg kezed,
és lépteidet bizonytalanul teszed.
De, nyomtalanul nem múlik el semmi,
ölelő karjaidban olyan jó megpihenni,
mosoly, mi arcodról soha nem fogy el,
tele van kedvességgel, szeretettel.
A ma is parázsló, csillogó szemed,
még, megperzsel egy-néhány szívet,
hisz, árad, sugárzik belőled az élet,
csak a hajad lett ősz,
harmóniádat nem törték meg az évek.
2017. március 31.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése