Tengerparti
séta
Írta: Kovács L István
Különös
zajok és mégis csend,
itt nyugszik
a lélek, megpihen,
langyos,
szélben sirály rikolt,
messze a
várostól egy csendes folt.
A tenger
vize zúgva loccsan,
sziklafalról
visszacsobban,
fehér tajtékká
töri a lendület,
mint
finom por száll a sós permet.
Nincs huzat,
zaj, füst és korom,
a
szélben hajam és kabátom lobog,
jólesik,
felfrissít a tengerparti séta,
csak a
gondolataim zavarnak néha.
Fejet
szellőztetni jön ki az ember,
mikor zúg,
háborog, mint a tenger,
hogy
utána tisztábban lássa a képet,
mit elé
tár hol keserűn, hol édesen az élet.
2017.
március 23.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése