Üresség
Írta: Kovács L István
Fáradt,
ötlettelen vagyok,
lassan,
kábán telnek a napok,
gondolkodom
a semmin,
már nem
volna csak ennyim?
Nem
vagyok költő, sem bölcs,
ajkamon
nem terem gyümölcs,
mely
világ megváltásról szólna,
vagy
legalább vigasz volna.
De fáj,
hogy az emberek,
ha
olvasnak híreket,
úgy
esnek egymás torkának,
mintha vérszomjasak
volnának.
Megy az
anyázás, a licit,
kilopott
keveset vagy csak picit,
pedig
összefogni nekünk kéne,
elkergetni
mindet végre.
Mindegy
kinek a tábora,
börtönbe
vele, ha a miénket lopja,
emberek,
előre kéne már nézni,
nem
csak a múltat idézni…
2017.
március 17.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése