Bennem laksz

Bennem laksz

Írta: Kovács L István

Te, mindig itthon vagy, bár hiába kereslek,

a szívemmel látlak, úgy érzem, szeretlek.

Távoli vagy, mint az éj álmatlan álmai,

mint mesében a bűbáj tündér lányai.

A vágy sóhajok ki tudja, milyen messze szállnak,

porba hullnak, eloszlanak, vagy megtalálnak.

Csendesedik, már nem ver vadul a szívem,

elhalkult a nap, és válladon nyugszik lelkem.

Ölelünk, nem szólunk, minek is tennénk,

eltörne a pillanat, vérezne az emlék.

Fészkén rikolt egy madár, az éj reped,

pironkodik a hajnal, mosolygok, jó volt veled.

2017. augusztus 3.

Tiszakécske