Téves hívás

Téves hívás

Írta: Kovács L István

A telefon halkan berregve rázkódott az asztalon.

Az órájára nézett, alig múlt pár perccel öt óra. Ki lehet ez ilyen korán, ki nem tud aludni?

Persze tudja, hogy rajta kívül még nagyon sok ember nem tud aludni már ilyenkor, de legalább nem telefonál. Azért fölveszi.

   -Haló!

Szia, fölébresztettelek?

  -Szia, nem, nem tudok aludni, de amúgy is mindig ilyenkor kelek, mindegy mikor fekszem le. És te miért nem alszol? Este mikor kitettelek azt mondtad álmos és fáradt vagy.

Igen, de nem tudok elaludni. Gondolkodom, miért mentem el erre a találkozóra, miért találkoztunk több mint harminc év után? Annyi emlék kavarog bennem. Kár volt megbolygatni a múltat.

De, talán ha nem hoztál volna haza, vagy ha megálltunk volna egy hosszabb beszélgetésre. Nem tudom, csak gyötrődöm.

Nem szólsz semmit?

   -Nem, nem szólok, mit mondjak? Mondjam, hogy te kérted vigyelek haza, mondjam, hogy jobb így, ami igaz, tényleg jobb így. De én nem vetek a szemedre semmit.

Miért nem álltál meg valahol és csókoltál meg? Miért úgy hoztál haza, mint egy csomagot?

  -Miért, jobb lett volna, ha megcsókollak?  Jobban tudnál aludni?

Lehet, hogy nem, de valami jobb érzés lenne biztos.

  -Hidd el, hogy nem! Gondolod, meg tudtunk volna állni egy egyszerű ártatlan csóknál? Tudod, hogy a csók több mint egy puszi? Mert az lehet ártatlan, egy búcsú puszi, de a csók az már magasabb kategória.

Nem értem én a férfiak észjárását, némelyik azonnal rám ugrana, te meg…

   -Én meg? Mi?  És ha elragad bennünket a szenvedély, és a csók már kevés? Ha több kell neked is, nekem is?  Mi lenne utána? ….

Nem tudom!

  -De én igen! Feleségem, családom van, Te független vagy. Vagy elrontottunk volna örökre mindent vagy, égetne a vágy egymás után. Titkos beszélgetések, találkák, magyarázkodások, hazugságok, előbb itthon, aztán neked is, mi értelme volna?

Értsd meg hiányzol, egész életemben erre vártam, nem kaptam senkitől olyat, ami miatt megérte volna bárkivel huzamosan együtt maradni.

    -Na látod. És mi lett volna, ha csalódsz bennem is? Mert már túl sok az elvárásod! Hidd, el ebből könnyebben kigyógyulsz, és maradhat egy szép emléked, hogy végre, nem használt ki valaki, aki simán megteheti, és még ellenállásba sem ütközött volna. Ha megtörténik, akkor te használtad volna ki saját magadat elsősorban.

De miért kellett nekünk elszakadni, hiszen olyan szép volt minden.

   -Igen, de akkor még gyerekek voltunk. És ezt azt hiszem, magaddal kell megbeszélned, te tűntél el nyomtalanul egy időre, és mire előkerültél már késő volt. Rólam mindig lehetett tudni hol, merre járok. De ezt sem rovom föl, te úgy döntöttél, ahogy jónak láttad annak idején.

Kis zokogás….!  Kattanás a túloldalon.

CSEND! 

Kívül belül, üres csend!

 Jó reggelt drágám, ki volt az, ki telefonált ilyen korán?

  -Jó reggelt! Nem tudom, téves hívás, félre tárcsázott valaki.

2017. augusztus 5.

Tiszakécske