Vihar
után
Írta Kovács L István
Lassan,
lustán nyújtózva kel a Nap,
a tegnapi
zúgó viharból,
néhány
felhő az égen maradt.
Rései
között, itt-ott kikandikál,
egy-egy kósza fény nyaláb,
próbálja
a felhőket elűzni már.
A föld,
az erdő, gomolygó párát zihál,
s mint
törött tükörcserépen,
fény csillan
minden pocsolyán.
Az égi tűz
heve szomjasra perzselte a sziket,
felrepedt
sebei mélyen tátongtak,
és a
felhő-kút dühöngve adott neki vizet.
Most
béke van,
a felhő
méltósággal úszik az égen,
helyére
a Nap lépeget,
a pára fátyolt
megemeli,
és gyönyörködik
az üdeségen.
2017.
augusztus 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése