Erdei idill

Erdei idill

Írta: Kovács L István

Párát lehel a frissen hullt rozsdás avar,

a tejszínű köd szarvas csordát takar,

fején királyi dísszel őrzi háremét a bika,

szeme körbe jár,figyelme nem lankad soha.

Robusztus termete tiszteletet parancsol,

jobb távolságot tartani a félelmetes agancstól.

Félénk, rejtőzködő, jámbor állat volna,

ha ősz időben a vére fel nem forrna.

De, már csak néhány ifjú bőg, csendesedik a láz,

még akadhat kihívó, még tart az őszi nász,

a tehén csapat nyugodt, már nem forr a vére,

csak néhány ünő érik egy kicsit késve.

De a hárem őre, jogát nem adja fel,

nem csak szemével, szimatával is figyel,

és, ha megérzi a várva várt illatot,

nem késlelteti  tovább a légyottot.

Ha a hajnalok, már deret szitálnak,

elfogyott a dolga minden bikának,

meghúzódnak az erdő sötét mélyében,

élnek mint a remeték, csendes békében.

2017. augusztus 30.

Tiszakécske

Kép: László Urbán (részlet)