Fények

Fények

Írta: Kovács L István

Mint fehéren izzó higanygőz lámpa,

körötte minden narancsosan sárga,

ahol a felhő nincs ronggyá tépve,

elvakít az ég tiszta kékje.

Előttem fény, mögöttem árnyék,

szememben forgatag,

színes karikák táncolnak vadul,

csak az árnyék áll, látszólag mozdulatlanul.

A tó vizében hintázó játék,

benne fény, lombok között surranó,

tükröződés és árnyék,

hangtalanul csobbanó.

A fény körbejár, utolér, vagy elhagy,

felkel, lemegy, alacsonyan, vagy magasan ér,

a fény játék, a csillogás vakít, majd magadra hagy,

de az árnyék a tiéd, elkísér, veled marad.

2017. augusztus 1.

Tiszakécske