Miénk a csend
Írta: Kovács L
István
Hívogat a messzeség,
hívogat a szikrázó, csupa kék,
hol nyugalom ring a tavon,
és puhán ölel át karom.
Jó éjszakát, halkan súgom,
homlokodra lehelem csókom,
lágyan ringunk az éj csónakján,
és finoman legyez egy fűzfaág...
Itt miénk a csend, egy távoli világ,
miénk a remény, hogy egyszer talán,
és miénk egy képzelt gyönyörű pillanat,
ami, majd ébredés után megmarad.
2017. augusztus 30.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése