A csend
hangjai
Írta: Kovács L István
Már megszokott a város csendje,
autó dudál, villamos kerék sikolt,
busz, vagy légkalapács dübörög benne.
Föl sem tűnik a füst, por és korom,
ide születtél, ezt szoktad meg ,
itt, csak az ing nyaka volt fehér egykoron.
Harsog a tévé, rádió, füledben iPhone,
és nem hallod mit mond a társad,
mert, nem tudsz olvasni a mozgó szájon.
De neked ez csend, nyugalom és béke,
falun már zavarna minden hang,
hogy megsüketültél nem veszed észre.
A természet csendje is csalóka,
tele van zajjal, hanggal erdő, mező,
halld meg, milyen szépen van hangolva.
Hajnali éneket madarak zengnek,
növények között szellő suttog,
rovarok szárnya zümmögve reszket.
Fák levele zizeg, vagy lombja zúg,
törzsén szorgalmas harkály kalapál,
aláfestő zenét egy gerle búg.
Fácán kakatol, avart zörget násza,
zörögve száll a levél földre koppan,
férfiasan tüzes a kakas tánca.
És a test csendje, hol dübörög a szív,
hörög a tüdő, hangol a gyomor a bél,
ereinkben, mint vad folyam zúg a vér.
És a lélek, ha nyugtalanul háborog,
nem leli a békét, megszokásból, vagy
tudattalanul mindenre rámorog.
Mi hát a csend, és hol van, ha sehol sincs?
2018. január 14.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése