Ily korban

Ily korban

Írta: Kovács L István

„Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,”

(Radnóti Miklós: Töredék)

S az idő eljöve újra,

hogy költő nem csap a húrba,

lantját elteszi félre,

hallgat, besúgástól félve.

Az embereknél fogy a türelem,

egyre ádázabb a küzdelem,

testvérek, barátok anyáznak,

azt hiszik, ez kell a hazának.

Nagy zűrzavar van a fejben,

de barátim’ nincs ez rendben,

vannak, kik a zavarosban szeretnek halászni,

másokat nevetve alázni.

A kiskirály, hatalmával erőből visszaél.

Ki mást gondol, már semmit nem remél,

hogy családja kapjon kenyeret,

titokban listára diktálja nevemet.

Ily korban élek én ma,

félek, de nem maradhatok néma.

Árulják, elveszejtik a hazát,

saját fejükre teszik a glóriát.

2018. január 28.

Tiszakécske