Tövis a
lélekben
Írta: Kovács L István
Ne gondold, hogy csendes a magány.
Az arcon nem minden látszik talán,
mily vihar zajlik a léleken belül,
a szívre seb, hogyan s miért kerül.
Van, ki fürkészi, kutatja, még sem látja,
mert kívül olyan, mint ha nem is fájna.
Elhervad a rózsa, elszáll az édes aroma,
de tövise még szúr, ott marad a nyoma.
Apró a seb mégis, mennyire tud fájni,
ám rózsa tövis nélkül nem tud járni.
Ne akard magadnak senki gondját, baját,
van neked is reád szabott kabát.
2018. január 12.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése