Enyhe
tél
Írta: Kovács L István
Elfáradt a tél, kiadta erejét,
vagy tán nem is volt,
s fölösen töltötte itt idejét.
Ép csak tessék-lássék havazott,
rendesen be, a pocsolya sem fagyott.
Korai, még nincs itt az idő,
a tavaszi virágok feje mégis kinő,
a fákon duzzadnak a rügyek,
csak nehogy később jöjjön rá hideg.
Az nádat is le kellett volna vágni,
de a gép nem tud vízen, iszapban járni.
Ha az új nád megered, a régit
tűz, vagy enyészet eszi meg.
Nagy kár mind a kettő,
elmarad az anyagi haszon,
a rothadás a vizet üti agyon.
A nádlevél zörögve lengedez,
mint csörgőt rázva táncoló lány,
és, a szél
fodrot hajszol a víz hátán.
2018. január 26.
Tiszakécske.
Kép: Ilona Kivés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése