A meghallgatás

A meghallgatás

Írta: Kovács L István

Az ügyésszel szemben álló fiatal filigrán nő nem látszott idősebbnek, mint tizenhét- tizennyolc éves. Igaz nem is volt sokkal több, alig töltötte be a huszonegyedik évét.  Ápolt, jó megjelenésű, ahogy mondani szokták, filigrán hölgy.

 Tökszögi Melinda!

Ön ellen hivatalból kórházi följelentés érkezett, mert Erdőaljai Mihálynak súlyos, maradandó testi sértést okozott, miszerint a férfi nemző szervét, (heréit), el kellett távolítani. Lenne szíves elmondani, mi, hogyan történt?

Hiszen, ha megnézzük önt és az urat, lényeges, legalább háromszoros súly különbség van önök között.  Kérem!

   -Igen!

Tisztelt ügyész úr, Erdőaljai Mihály jobb lett volna, ha nem pereskedik, mert én vállalom a tettem következményét, kérdés, hogy Ő vállalja e.

Amerre lakom, van egy kivilágítatlan szakasz az úton, bokrokkal szegélyezve.  Minden este, ha délutános vagyok, azon a szakaszon kell haza menni, egyedül.

Két évvel ezelőtt, egy alkalommal este fél tizenegy körül, akkor szoktam odaérni, hátulról megtámadott, letepert, megvert és megerőszakolt egy férfi.

Mikor, és miért nem jelentette föl?

    -Kérem szépen, én följelentettem, látleletet is készíttetem, de a rendőrségen nem foglalkoztak velem, azt mondták vigyázzak jobban magamra. Megnevezni nem tudtam az illetőt, nem láttam az arcát, viszont a szagát nagyon is éreztem.

Akkor megfogadtam senkinek nem szólok, de eljárok valamilyen önvédelmi, harcművészeti edzésre, és megvédem magam, bármikor, bárkivel szemben.

Tehát, szándékában állt olyan tudásra szert tenni, amivel akár súlyos testi sértést is elkövethet?

   -Nem, ügyész úr. Én csak meg akartam és meg fogom védeni magam. Eddig és az óta, sem bántottam soha senkit.

Akkor ez az eset mégis, hogyan történt, miként okozott ilyen sérülést az úrnak?

   -Ismét délutános voltam és szokás szerint mentem haza, mikor támadás ért hátulról. A hajamat kapta el, le akart rántani a földre, mint az első alkalommal. Csak, akkor a meglepetés és a tapasztalatlanság miatt tehetetlen voltam. Kaptam is néhány pofont, amitől az ájulás küszöbére kerültem. Most viszont az esés közben lendületből rúgtam egyet és fejbe találtam. A hajamat elengedte, szemből akart átkarolva leteperni, de én nagyon keményen az ágyékába térdeltem. Egy pillanatra megtorpant, majd még dühösebben támadt, akkor már minden erőmet beleadva rúgtam ágyékon.

Felüvöltött és összeesett. 

Nagy fájdalom látszott rajta, és mivel nem állt föl, csak hangosan jajgatott, mentőt hívtam hozzá. Megvártam a mentőt és utána mentem el.  Adataimat a mentősök fölírták.

Igen azt tudjuk, mert a kórház tett hivatalból feljelentést az eset súlyossága és maradandósága okán.

A korábbi támadásról azt mondja látlelet készült.

Be tudja mutatni?

   -Igen, be tudom mutatni. Tessék, vett elő egy papírt a lány.

Köszönöm üljön le, kérem.

   -Legalább foglalkoznak így vele. Mert az erőszak tényét és lehetőségét nem igazán akarják elismerni, sajnos törvénykezési szinten sem.

Kérem Önt, ide ne hozza a politikát. Ez nyomozó ügyészi hivatal. Itt tényekkel dolgozunk.

   -Elnézést kérek ügyész úr.

Az ügyész átlapozta az iratokat.

Majd megkérdezte: Ön kíván feljelentést tenni az erőszakért?

Mert, Erdőaljai Mihály följelenti önt súlyos, maradandó testi sértésért.

   -Akkor igen, élek a lehetőséggel.

 

 Javaslom, keressen magának ügyvédet.

Köszönöm szépen elmehet értesíteni, fogjuk…

2018. január 24.

Tiszakécske

A történet kitalált, bármilyen hasonlóság a véletlen műve.