Elmúlt a
nyár
Írta: Kovács L István
Kék
virágok kapaszkodnak a boltívbe,
nyújtózva
törnek az ég habos felhői felé,
míg alul
levendula mező ontja illatát,
a nap
felhőkkel játszik bújócskát.
Lány sétál
a parton,
keresi a
távolodó emlékeket.
Lassan múlik
a nyár, a virágillatú,
andalgós,
hajnalig tartó csillagos esték.
De marad sok-sok
éltető emlék.
A
titokzatos sárga holdfény,
fehér habok
közé aranyló ösvényt rajzol,
a víz
fodrain könnyűcsónak ring.
Langyos
esti szélben lobogott könnyű inge.
Az ölelő
kar, mely oly sokat ígért elment messzire.
Az izzó
éjszakák perzselő lángjai, mik akkor égették,
itt
hagyták árván a most sajgó szívét.
Elmúlt a
nyár, már hűvösebb az est,
magányos
sétájához kardigánt vett,
a Hold
ismét csalogató hidat tett a vízre,
ringó
hullámait könnyes mosollyal nézte.
2019. 07.
10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése