Forró emlék

Forró emlék

Írta: Kovács L István

 

A tengerparttól kissé távolabb egy kis magaslat emelkedik ki a fövenyből. Szép kis villa áll a domb tetején. Körülötte ízléses, tájba illő kerítés. A kaput magas, boltívvel áthidalt oszlopok tartják, melyekbe kék futóvirágok kapaszkodva, nyújtózva törnek az ég habos felhői felé. Alul kis levendulás kert és futórózsa lugas ontja illatát, s az égen a Nap felhőkkel játszik bújócskát.

 

A parton, hol a víz lágy hullámai nyaldossák a homokot, egy ifjú hölgy sétál, mezítelen lábát figyelve, elgondolkodva, mintha a homokban keresné a múló nyár emlékeit. Mert lassan múlik a nyár, távolodnak a virágillatú, andalgós, hajnalig tartó csillagos esték. Akkor még úgy érezte, nem maradt utánuk más, csak fakuló emlék.

 

Hosszabb szabadságra jött, a régóta üres nagyszülői házba, könyvet írni a kutatásairól, és kipihenni munkája fáradalmait. Az egyetem küldte őt őserdei népek felkutatására, néprajzi szempontok alapján megismerni életüket, szokásaikat, kultúrájukat. Több mint két évig nélkülözte a saját világában megszokott életet. Hosszabb, rövidebb beszámolókat küldött az egyetemnek, de a munkát végső formába kell öntenie. Közben persze, élvezte a tengert, a sós levegőt, a tiszta, de a hőségtől, párától mégis fullasztó őserdők után.

 

A partra késő délutánonként, egy sportos, sármos fiatal férfi járt le szörfözni, vagy szélcsendben csak üldögélni a víz mellett.

Ő is sokat sétált kora reggel és az alkonyatba hajló délutánokon a nedves homok lágyságát élvezve, de vigyázott, hogy a férfit ne zavarja meg. Pedig már régóta vágyott egy szép, érzelmes kapcsolatra, de nem futókalandra, arra semmiképp nem.

 

Már nem emlékezett, hogyan kerültek olyan közelségbe, amikor a férfi megszólította, de megtörtént.

Kedves búgóhangja, tisztelettudó viselkedése azonnal lenyűgözte. Nem ehhez volt szokva, ezért nem is volt jelenleg kapcsolata, mert az erőszakos, rámenős férfiakat hamar elűzte maga mellől. Ez az ember úgy siklott bele a napjaiba, mintha mindig is az élete része lett volna. Nagyon értett a nyelvén, ezért aztán önmagához képest elég hamar megingott jól ismert határozottságában. 

A csábító holdfényben, a csillagos estéken bizony könnyen elveszti az ember a fejét, hát még, ha becéző szavak is lopódznak a hasonlókat már régen nem hallott női fülekbe.

 

A holdfény estéről estére, aranyló ösvényt rajzolt a fehér habok közé, amelyben egy csónak ringott. Ő sokszor állt a csónakban, szerette, ha haja, és könnyű nyári inge kibontva lobog a langyos esti szélben.

Abban a csónakban találtak egymásra ők ketten, amely ma is őrzi azoknak az éjszakáknak a forróságát – az erős karok ölelését, a hosszú csókok által felkorbácsolt vágy izzását, és a beteljesülés édes nyugalmát. Az a csónak, amelyben huncut mosollyal lesett be a hajnal első fénycsóvája, amint egymást átölelve találta őket.

 

 

A lakásba sosem hívta be a férfit, de ő sem adta jelét, hogy ilyen szándékai lennének. Felesleges kérdéseket sem tettek föl egymásnak, csak az esti szédült pillanatokat várták.

 

Három hét telt el ebben a különös, varázslatos állapotban. Nappal tették a dolgukat, aztán este, egy belső hang hatására mindketten a partra indultak, hogy egymásba leljék örömüket.

 

Aztán elmúlt az álom. A férfi, amilyen váratlanul jelent meg, olyan hirtelenséggel tűnt el. Nem maradt utána semmi, sem egy köszönés, sem egy telefonszám vagy lakáscím. Csak az emléke fodrozódott csendesen az éjszakába rejtőző hullámok hátán, hogy milyen emlékek, ezt akkor még nem is sejtette.

 

Ekkor már hűvösebbek voltak az esték, gyakrabban fúj az ősszel lepaktáló, tengeri szél. A lány magányos esti sétáihoz, kardigánt vett, karjait maga előtt összefonva sétált, a nedves fövenyt fürkészte, ahogy mindig is tette. 

 

A hold ismét csalogató hidat rajzolt a vízre, s ő a ringó hullámokat könnyes mosollyal nézte. Most érezte, hogy azok a bizonyos forró lángok a szívét is megperzselték. Érezte valami nagyon megváltozott körülötte és benne, egészen mélyen a szíve alatt, és azt is tudta, hogy hiába.

 

Boldognak érezte magát, hiszen egy gyönyörű nyári emlékkel lett gazdagabb.

 

2019.07.10.

Tiszakécske