Gólyakaland

Gólyakaland

Írta: Kovács L István

 

Mint földobott ezüst tányér, világít a hold,

az égalja épp csak dereng,

a korán ébredő az ablak előtt mereng,

csodálja a természet ébredését.

Észre vesz az oszlop tetején egy gólyát,

ki körbe néz, majd megigazgatja tollát.

hosszú csőrével szárnya alatt matat,

egy lábra áll, kicsit nyújtózik,

szárnyát, lábát hátra, nyakát előre tolja,

hopp, a mellén még rendetlen a tolla.

Mint hajtincset az ember helyre teszi,

szétnéz újra, mint ki helyet keres,

vagy talán, nagy útra készül,

kopogtat az ősz lassan indulni kell,

szülőföldjétől így búcsúzik el.

De megjegyez minden, bokrot, ágat,

magas oszlopot, fákat, a helyet, hol született,

csőre távíróként kopog, kelepelve szól az üzenet,

a közelbe rakom majd fészkem,

ha a hosszú útról visszatértem.

mint egy rugó löki lába, szárnya szétterül,

egy pillanat, s a láthatáron túl repül.

 

2019. 08. 05.

Tiszakécske