Erdő és erdő

Erdő és erdő

Írta: Kovács L István

 

Ők erdőnek hívják, sorba rendezett,

fák tömege, nagyobb alföldi liget,

sétálni, jó levegőt szívni nem igen lehet.

 

Inkább vad menedék a tájék,

hová nappal bújik,  ha kell az árnyék,

ha ember csörtet át, zavarva otthonát.

 

 Mellette poshadt vízű holtág,

bűzös lehelete von páraködöt,

hosszan lebeg a fák csúcsa fölött.

 

De az erdő az valami más,

szentéj, ahová nem illik a rohanás,

hová méltósággal lép az ember.

 

Tiszteli, a természet templomát,

óvatosan lép, restelli lábnyomát,

mit ott hagy, mint sarat a szőnyegen.

 

Az erdő jó, barátja az embernek,

hűvös, fanyar illata tisztítja az elmét,

könnyíti, kicsit leveszi lélek terhét.

 

Itt, mintha másként dalolna a madár,

mást, halkabban suttognak a fák,

más a virágok, a fű, illata, szebb a varázs.

 

Csillogóbb, a reggeli harmat,

ízesebb minden gyümölcs, mit ad,

őrizd az erdőt, az belőled egy darab,

ha keresnéd, ott megtalálod magad.

 

2019. 07. 23.

Tiszakécske