Úthibák
Írta: Kovács L István
Mélyedések,
buckák, keresztbe tett gátak,
ki és
bejelentés jelzi, hogy nem tetszel másnak.
Nem tudja
ki vagy, csak pálcát tör fölötted,
mert
gondolatodat versként papírra vetetted.
Fáj a
gáncs? Megértem.
Nézd,
nekem is csupa horzsolás a térdem.
De már
nem számít, ki, mit mond,
nem
tudják, ezek edzettek ilyenné pont.
Ha jön, a
gúny cseppet sem öröm,
fölé
helyezem, magam megköszönöm.
Ezt a
tüskét nem várja, nagyon szúr,
s majd
elhallgat a gúnyos, hölgy, vagy úr.
Az út a
tiéd, az enyém, és ki velünk halad,
az úthiba
nem akadály, mi megyünk tovább.
hű társunk
a tollunk velünk marad,
míg a
forrás folyóvá, a gondolat verssé dagad.
2019. 08.
03.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése