Hajnali kávé

Hajnali kávé

Írta: Kovács L István

 

…és az eső csak zuhog csendesen,

türelmesen itatja a földet,

már nem dörög, nem cikázik villám,

csak ömlik, szemetet sodor magával,

fadarabot, korán lehullt levelet,

lassan múló haldokló életet.

 

Már színesedik a táj,

sárgulva zsugorodik a fű, a levél,

füzek szomorúan hajlanak a víz fölé,

a nyár színes, teli tarisznyával indul,

távoli tájakon hosszú vándorútra,

nyomában botladozva tipeg az ősz.

 

Az idő kereke forog, morzsolja a perceket,

önmagába visszatér, ha hagytál is rajta jelet,

a hosszú útról mire visszaér régen elveszett,

vagy, köpenyén a por mindent belepett.

Nézem az esőt, a kávé kihűlt kezemben,

és az eső csak zuhog egyhangúan, csendben.

 

2019. 08. 14.

Tiszakécske