ötven év után

Ötven év után

Írta: Kovács L István

 

Véget ér az iskola elballag a vén diák,

kapuk nyílnak, omlanak falak,

a nagybetűs élet magával ragad.

Egyedi sorsa mindenkit másfelé vezet,

telnek az évek, őszülnek a fejek.

Ám néha úr lesz a nosztalgia láz,

jó lenne tudni ki, merre jár,

hova vitte sorsa, éle még vajon,

vagy ott vár, valahol a túloldalon.

 

Összejönnek az egykori társak,

van, akit már hiába várnak,

a tiszteletadás nem marad el,

mindenki küzd a könnyeivel.

Előkerülnek régi képek,

anekdoták, hogy teltek a diákévek,

Kinek mi volt kedves, visszatekint a véndiák,

majd megsimítja kopasz fejét, őszhaját,

messzire küldi mélyről jövő sóhaját.

 

Eltelt ötven év, már igazi vén diák,

sikeresen elvégezte az életiskolát,

fejben, albumba rendezi életét.

Álmatlan éjeken még vissza, visszanéz,

szép volt, küzdelmes, de nem nehéz.

Volt veszteség, de több a győzelem,

Már készen áll, szívében nincs félelem,

de míg az órában homok pereg,

minden megélt napért hálát rebeg.

 

2019. 07. 13.

Tiszakécske